Hogy lehet az, hogy itt egy társasházban simán le lehet maradni arról, hogy valaki oda vagy éppen onnan el költözik? Hogy lehet az, hogy nálunk annyira nem figyelünk a másik emberre, a környezetünkre, hogy még az sem teljesen magától értetődő, hogy a szinten lévő szomszédok bemutatkozzanak egymásnak?

A filmekben azt látjuk, hogy a tengerentúlon, illetve nyugaton a szomszédok köszöntik az újonnan érkezőket, elbúcsúztatják az elköltözőket, és ilyenkor bennem vegyes érzelmek támadnak, hogy ez milyen kedves, illetve az is, hogy azok mennyire belemásznak mások magánszférájába. Kérdés persze, hogy tényleg belemásznak-e vagy csak figyelmesek, és mégjobb kérdés, hogy jobban belemásznak-e, mint azt nálunk teszik?

Azt gondolom, hogy nem másznak jobban bele, mint itt, hiszen én találkoztam már olyannal, hogy az egyik szomszédos lakásba költözőkről hamarabb tudtam, mi anyuka foglalkozása, mint hogy személyesen találkoztam volna vele, mert a foglalkozása, vagy vélt foglalkozása sokkal érdekesebb pletyka téma volt, és szétkürtölték, semmint az, ami egy tényleges találkozás során a valódi benyomása lehetne az embernek. Mondjuk ha az embert úgy könyvelik el, hogy a legősibb mesterség űzője, akkor nem biztos, hogy kedve van bemutatkozni a szomszédoknak, és nekiállni bizonygatni az ellenkezőjét.

Egyébként amiért ez az egész téma eszembe jutott az az, hogy most hallottam, hogy a németeknél csupán azért jogosult vagy egy nap szabira, mert bejelented bent, hogy költözöl, ez amolyan bónusz szabi ilyenkor, meg azt is, hogy mivel tudja a ház, hogy te elköltözöl, ezért a szomszédok szépen sorban eléd járulnak, hogy elbúcsúzzanak tőled. Kedves gesztus, nem?

Nálunk ez nagyjából úgy néz ki: a munkahely: remélem nem akarsz azért kivenni egy napot sem, mert most költözöl, a költözésre ott van a hétvége, használd ki, na jó, ha nagyon akarsz akkor végy ki egy napot, ha még délutánra sem bírsz bejönni, de ennyivel kevesebb szabid marad az évre. Szomszédok: vajon honnan van ennek annyi pénze, hogy elköltözzön? Ez is jó helyen tette szét a lábát, összeszedett magának egy gazdag pasit. Vagy éppen: ennek semmi sem elég jó?

Na jó, tudom, azért nem szabad általánosítani, egész biztos nálunk is vannak kivételek, és valószínű én is kicsit túlzásokba estem, de tény, hogy nem volt eddig sehol fogadóbizottság, nem kaptam sütiket, nem voltak látogatók, és ahol az elmúlt 12 évben a családi fészek van, nos ott sem rendelkezek barátokkal a szomszédok körében, tulajdonképpen senki olyannal, akinél rendszeres látogatást tennék. Az igaz, hogy ahol előtte laktunk ott ismertem az összes szomszédot jól, és elég jó viszonyban voltunk valamennyivel, többjüknél jártam látogatóban is, de az egy viszonylag kis település volt, illetve még régen otthon a nagyvárosban volt az, hogy jól ismertük a szomszédokat, és gyakorlatilag baráti szálak kötöttek össze, de az még az átkosban volt, így felmerülhet a kérdés, hogy a különbség az akkor és a most tapasztaltak között abból adódik, hogy megváltozott a minket körülvevő világ, és benne az emberek, vagy abból, hogy más helyen lakunk.

Mivel eleget fecsegtem már össze meg vissza és most befejezem, a végére csak még egy kérdés: a nyugati kapitalista "gonosz" világ miért barátságosabb, és figyelmesebb mégis mint a miénk?