Fel nem tudom fogni, hogy miért építettek, és építenek még most is húszon négyzetméteres lakásokat, habár erős túlzás azt lakásnak nevezni, hiszen ha veszünk két jól fejlett felnőttet Gizikét és Gőzekét, akik egy kicsit szélesebbek, mint az átlag, akkor rögtön azt látjuk, hogy szegények ketten együtt be se férnek egy ilyen kicsi lakás konyhájába, mert egy átlag ember is az szobából főz egy ilyen helyen, aztán a helyhiány miatt betesznek a fürdőszobába egy kis kádat, amely így is szinte a csap alá lóg be, amibe szegény jól fejlett barátaink be se férnek normálisan, sem a kádba, sem a fürdőszobába. És mindezt azért, hogy a konyha és a mellékhelyiség a lehető legkisebb helyet foglalja el, hogy egy viszonylag normálisabb méretű szoba is beférjen a lakásba, persze Gizikéék franciaágya így is elfoglalja benne a szoba felét. Szóval ezek a cselédszobánál alig nagyobb méretű lakások komfortosnak aligha nevezhetőek, és csupán azért készülnek, mert a tervasztalon nem sikerült jól beosztani az épületet és így az egyébként fölösleges terület is kihasználttá válhat, és jó pénzért eladhatják azt szegény embereknek.