Ma sikerült új élménnyel bővíteni eddigi repertoárom ami a vonatozást illeti. Az történt ugyanis, hogy elfelejtett megállni a vonat azon az állomáson, ahol le kellett volna szállnom. A szép az egészbe, hogy ha itt nem áll meg, akkor már csak a következő településen van újabb állomás. Lassított ugyan, de mentünk tovább, már kezdtünk lemondani arról, hogy le tudunk szállni úgy, hogy ne kelljen visszavonatozni egy megállót, amikor végre a puszta közepén meg nem állt. Aztán vártunk arra, hogy ki lehessen nyitni valamelyik oldalt az ajtót, míg végülis a peronhoz képest másik oldalt kinyitotta, és leszállhattunk bele a bozótosba. Mi gyalogolhattunk a mezőn vissza a városba, akik meg fel akartak szállni, azok meg gyalogoltak az állomásról a vonat után. Az egész számomra igen vicces volt, habár mások nem fogták ennyire mulatságosnak fel az egészet. Az utazás is csak vagy 5 perccel lett nekünk hosszabb, mint normálisan, mert annál többet nem kellett várni és gyalogolni, de azoknak akik mentek tovább valószínű tovább tartott, mert bevárták, míg mindenki aki akart fel tudott szállni, és le ott a mezőn a töltés tetején.

Szóval az ember mindig újabb élményekkel gazdagodik.:)