A vonatok, legalábbis a piros csíkosok már bemondják, hogy milyen megálló következik, mire lehet átszállni, jelzi, amikor odaértünk, és mindezt megteszi a magyar mellett angolul és németül is, de mivel a német hosszabb, így az angol nem is mindenkinek tűnik fel, mint ma reggel ez kiderült számomra. Szóval ez egy igazán jó újítás, olyan európaivá teszi a vonatozást. Erre két utas arról kezdett el beszélgetni, minek mondja be a vonat, hogy mi következik, csak zajosabb lett ezzel, és különben is minek mondja be németül is, olyan sok a turista? Még ha angolul mondaná be (de ugye bemondja úgy is, csak az nem tűnt fel nekik), meg biztos valakinek új kocsija lett abból, hogy ezt megcsinálták.
Nem értem miért kell mindig mindenben a rosszat keresni, és látni, miért nem lehet egyszerűen csak örülni neki? Hiszen ha nem jársz arra nap mint nap, és tudod már behunyt szemmel is, mikor merre jár a vonat, akkor azért hasznos, hogy bemondják, és ha csak egy utas is akad a vonaton, akinek a német vagy az angol információközlés hasznára válik, akkor már megérte. Mivel nincsenek kiírva rendesen, sötétben is jól látható módon a vonat minden pontjából jól láthatóan, hogy milyen állomáson áll éppen a vonat, így meglehetősen hasznos tud lenni, ha ismeretlen vonalon jársz, hogy bemondják, milyen állomás jön, ha meg azt is bemondják, hogy melyik oldalt nyílik az ajtó, az már a csúcs. Egyébként logikusan és jól fel van építve a dolog, csak azokat az átszállási lehetőségek kerülnek bemondásra, amelyek tényleg érdemlegesek, magyarán, ha a két vonal egy helyről indul, akkor a szétvállásuknál nem mondják be, csak akkor ha ott találkoznak össze először.
Az, hogy itt az automata bemondja sokkal jobb, mintha a kalauz mondaná be, mert akkor a kalauz vagy bemondja vagy nem, az intercityken sokszor az inkább nem szokott nyerni, míg az automata biztosabban bemondja, és mivel ez újítás, itt még biztos jól működnek a hangszórók is.
Szóval tényleg nem értem, hogy mi ezzel a baj, miért nem lehet ennek örülni.
