Éppen fizettem a pénztárnál, amikor hallottuk az épület tetejére eső jégdarabokat, a pénztáros azt ajánlotta, hogy üljek le nyugodtan az étkező részen, ott kilátok, hogy mennyire szakad az eső, és ne menjek ki inkább. Közben azon töprengett, hogy vajon mi lehet a kocsijával a parkolóban. Elmentem a kijáratig, és néztem, hogy elindul-e a busz (hát igen, nekem nincs kocsim), vagy azért sikerül elérni. Mivel nagyon szakadt az eső és még mindig jég is esett, így amikor láttam, hogy elindul a busz lemondóan álldogáltam, de a buszvezető rendes volt, és a bejárathoz kanyarodott, így fel tudtam rá szállni. Ennek ellenére eláztam eléggé, ugyanis az előttem lévő nő nagyon ügyesen a nyitott ernyőjével beakadt a busz ajtajába, így ő már bent volt, de én még kint az esőn. Igaz csak néhány másodperc volt az egész, de annyira esett, hogy így is eláztam eléggé. Kikanyarodtunk, néztem is, hogy jé nem is látunk semeddig sem, amikor a sofőr letörölte az ablakot, és lehetett látni is valamennyit. A kocsit eltüntek az útról, mindenki lehúzódott, valami fedezéket keresve a fák alatt. Még vagy 5 percig szakadt, de mire ide értünk, ahol én leszálltam, már csak éppen szemerkélt. Mondjuk ennek ellenére megvolt a nem tervezett hajmosás, kellett nekem elmenni boltba kenyeret meg fagyit venni... mondjuk ahogy az lenni szokott persze ennél jóval több mindent sikerült összeszednem, persze csupa olyan dolgot, ami amúgy is kell, csak nem volt eszembe, vagy nasi...
És már süt is a nap...
