Délután egy ismerősünk volt látogatóban nálunk, és ahogy beszélgettünk, ahogy azt szinte valamennyi találkozásunk alkalmával, ezúttal is megjegyezte, hogy milyen kár, hogy én ilyen messze dolgozom és lakok, és ilyen keveset vagyok itthon, mert ő úgy szeret velem beszélgetni, és akkor és olyan jó volna velem beülni egy kávézóba, vagy elmenni erre meg arra. Meg is kérdezte, hogy nem akarok-e visszajönni erre, itt keresni munkát. Én hallgattam, nem akartam mondani, hogy nem, ide vissza én nem szeretnék jönni, csak annyit mondtam, hogy nekem erre nem nagyon vannak ismerőseim, barátaim, és azt csak hozzágondoltam, hogy nekem nem csak a munkám van messze innen, de a párom is. Közben csak csendben súgtam oda anyunak, hogy én nem szeretnék ide visszajönni, amire az volt a válasza, hogy ne is, ha akarok mozdulni, akkor csak nyugatra, ide vissza ne. Hát igen, itt nincsenek lehetőségek, és az itteni mentalitás sem a legjobb.

Egyébként vajon azért jön ki velem olyan jól édesanyám barátnője, mert meleg vagyok? Vagy ettől teljesen függetlenül? Vajon akkor is szeretné, hogy visszajöjjek ide, ha tudná, hogy meleg vagyok? Tudom róla, hogy hitére hivatkozva elítéli a homoszexualitást. Egyvalami azonban tény, hogy szereti kikérni a véleményem, és szeret velem mindenféléről beszélgetni.