Jó vagy rossz? Előny vagy hátrány? Öröm vagy bánat? Önállóság vagy magány?
Ha az ember külön költözik, önálló életet kezd az valahol a felnőtté válás egy fokozata, és első körben biztos, hogy az öröm, és boldogság uralkodik el rajta, hiszen egyrészt elég "nagy" már ahhoz, hogy saját fészke legyen, másrészt végre azt és akkor csinál, amit és amikor akar, és senki nem szól bele, hogy mikor egyen, mikor menjen lefeküdni, és nem kell zavarba jöjjön, ha valakit fel akar hívni a lakására.
A dolognak azonban van egy másik oldala is, hiszen ezzel egyetemben meg kell azt is tanulnia, hogy az otthonát neki kell rendben tartania és otthonossá tennie, hiszen ezt nem csinálja meg helyette senki, és a költségeket is neki kell fedeznie. Kicsit másként közelítve azonban az egyedül lakással az is együtt jár, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nagyon szeretnél valakihez hozzábújni, valakit megszólítani, valakivel beszélgetni, hogy ne érezd magad olyan egyedül, hogy az éppen aktuális agylövésed valakivel meg tudd beszélni, azonban erre nincs lehetőséged. Meg kell tanulnod egyedül is helytállni, gondoskodni magadról, ugyanakkor ha ezt túl sokáig teszed, akkor egy idő után lehet, hogy már túl önálló leszel, és nem tűrsz meg magad körül már senkit. Hogy kinek mi a túl sok? Szerintem embere válogatja. Van olyan ember, aki egy percet sem szeretne magányosan eltölteni, így retteg attól, hogy egyedül kell éljen, legyen akár egy napot is, mások meg élvezik a szabadságot, és nem szeretnék azt feladni, van aki mindent megtesz azért, hogy valakit maga mellett tudhasson, és van olyan is, akit nyomaszt, ha túl közel kell valakit magához engednie. Természetesen vannak a kettő között is, nem mindenki szélsőséges, de előfordulhat, hogy ha túl sokáig van egyedül az ember, akkor valamelyik szélsőség tagjává válik, és hogy mi a túl sokáig, hát az embere válogatja, van akinek egy hét is túl sok, van aki nem lesz "túl önálló" évek alatt sem.
A fenti kérdésekre a válaszok: egyedül lakni egyszerre jó és rossz, vannak előnyei, de hátrányai is, van amikor örülünk az egyedüllétnek, máskor ki nem állhatjuk azt. És az, hogy önállóak vagyunk nem jelenti azt, hogy magányosak is.
