A mai napi vonatélmény is megvan: hazafele a jegyem tovább szólt, mint általában szokott, ugyanis a vonat eleje túlfutott az állomáson, és így már a vállamig érő gazok tövébe sikerült csak leszállnunk. Nem sikerült annyira túlszaladni, mint múltkor, most még az utolsó kocsi az állomáson állt.
Egyébként a gazoknak ideális idő van ezek szerint, habár azoknak mi nem az, hiszen azért az én magasságommal, ha a gaz a vállamig ér, az minimum 160 cm jelent, vagy még többet is.
Amúgy biztos a mozdonyvezető is olyan tompa volt, mint én ma egész nap, nem egyszer éreztem azt, hogy mindjárt elalszom, de nem csak én, az egész iroda csak kóválygott, mondtuk is, hogy senki ne csodálkozzon, ha valamelyikünk egyszercsak elalszik. Olyanok voltunk, mint az elkábított légy.
