A túrák sorrendjét kicsit befolyásolta, hogy nem minden túrára volt hely akkor, amikor mi szerettünk volna menni, így kicsit felcseréltük a túrákat, és első nap egyből egy közepes, helyenként nehéznek minősített túrán kötöttünk ki. Reggel viszonylag korán indultunk, de ez csak viszonylagos, mert magyar idő szerint volt csak korán, és előttünk már vagy 6-7 túra elindult, volt olyan is ami már két órával korábban. Na de elindultunk mi is. Elsőnek buszoztunk vagy 30 km-t, mert túránk nem táborhelyünktől indult, hanem Kopándról. Ott bementünk egy völgybe, valameddig egy erdei úton haladva, de ez egy igen rövid szakasz volt, és már szóltak is, hogy na állj és cipőcsere, innentől kezdve már vizes túra, nem soká áthaladunk először a patakon, és aztán még számtalanszor, és nem hídon. A patak egyébként egy gyors folyású hegyi patak, melyben próbáltunk itt ott természete gázlókon áthaladni attól függően, hogy melyik oldalt van akkora száraz terület, ahol elfér egy ember. Volt aki végig tudott úgy menni, hogy nem lett mégcsak vizes sem a cipője, de olyan kellemes volt a víz, hogy én még ácsorogtam is benne néha. Volt ahol át lehetett rajta úgy menni, hogy kőröl kőre lépve víz mentesen, volt olyan is, ahol az választhattunk, hogy iszapba süllyedve megyünk, vagy sziklát mászunk, és volt ahol muszáj volt sziklát mászni, úgy hogy egyszerre csak két három ember fért el a szikla tetején, így volt amikor a sziklához lapulva a falon mászás közben vártuk, hogy tovább tudjunk haladni. Nagyon szép volt, csak mivel kicsit túlvállalták a létszámot, így lassan haladtunk, és sajnos a túra további része elmaradt, csak a Túri hasadék felső végén előbukkanás után egy több kilométeres tűző napon végiggyalogolós szakasz várt még ránk, melynek során megcsodáltuk az A3-mas autópályát egyik, majd másik oldalról és felülről is, miközben majdnem megkerültük Tordát, és a Tordai hasadéknál sem volt már idő lemenni megnézni azt is, csak a buszra tudtunk felszállni. Még így is jobban jártunk, mint a következő napokon, mert a túra legérdekesebb része a hasadékon való végighaladás a patakban nekünk meg volt, a következő két napon viszont már nem vitték őket végig egyik hasadékon sem teljesen. Egyébként az autópálya látogatós, kukoricatáblák közt gyalogolós túrarészről mindenki lemondott volna, az sokat rontott az élményen, a buszhoz már teljesen  szétszakadva és nyűgösen ért a csoport.

Jó tanács azoknak, akik ilyen vizes túrát választanak, hogy mindig menjenek a csapat elején, mert még így is volt olyan szakasz ahol csúszott, és nem éppen kellemes érzés egy szikla tetejéről ereszkedve az, amikor érzed, hogy a lábad nem áll biztosan és csúszik lefelé.

Néhány képet megtaláltok itt: