Furcsa, hogy már eltelt azóta 10 év. Nálunk is egész héten visszaemlékezések vannak, ha szeretnéd az ismeretterjesztő csatornákon már napok óta találhatsz olyan műsort, amely az akkori eseményeket dolgozza fel. Ma este én is megnéztem egyet. Habár tudom jól mi a vége a történetnek, azért igazából feszülten figyeltem a történéseket, felidegesített a tehetetlenség, az, hogy a valóságban is pont úgy meg tudnak történni dolgok, mint egy rossz akciófilmben. Ilyenkor az ember mindig kicsit gyanakodva száll fel bármilyen közlekedési eszközre, és még belőlem is, aki szereti a nagyvárost azt a reakciót váltja ki, hogy minél messzebb, minél gyérebben lakott helyre menjek. Ez akkor egy újfajta esemény volt, hiszen mi itt a világ másik végén is azonnal és online kaptuk az információkat valamennyi csatornán keresztül, akkor kicsit nálunk is megállt az élet, és úrrá lett a döbbenet. Számomra még most is nehezen felfogható, hogy hogy tudják az egyik legfőbb és legkevésbé felülírható ösztönüket kikapcsolni egyesek, hiszen az élni akarás a legerősebb ösztönünk.
Habár azóta történt már sajnos máshol is hasonló eset, emlékeim szerint mégis ez okozta a legnagyobb megdöbbenést, és ez volt az egyetlen amelyiket nyomon követhettünk élő egyenes adásban. Mivel most egy kerek évfordulóhoz értünk sokkal intenzívebben próbálják feleleveníteni az emlékeket bennünk, de nem állíthatom, hogy örülök ennek.
