Most este volt egy vígjáték a tvben, a Görögbe fogadva, mely egy idegenvezetőről szól, hogy hogyan válik karót nyeltből mindenki kedvencévé. Szép tájak, humoros történet, vicces görög nevek.

Én kicsit együtt érzek főhősnőnkkel, mert tényleg rossz érzés lehet, amikor a kutyát sem érdeklik azok az érdekes történelmi adatok, melyeket próbál megosztani. Engem érdekel a történelem, egy egy város, táj, épület története, és kirándulni sem igazán azért megyek el valahova, hogy ott igyak, szórakozzak vagy mindenféle giccset gyűjtsek be, mert ahhoz nem kell messzire menni, és nem kell hozzá idegenvezető sem, hanem hogy élményekkel és ismeretekkel gazdagodva térjek haza. tudom nem vagyok laza.

A film kapcsán egy pillanatra elgondolkodtam, hogy igazából szerintem élvezném ezt a munkát.

Egyébként Kedves mikor megyünk görögbe?:)