Azt hiszem az az egyik nagy bajom, hogy nem tudom, hogy hol a határ, mikor kellene leállítanom magam, mikor nem vagyok még túl sok. Talán majd megtanulom ezt is felismerni, most még nem megy. Azt hiszem abba a problémába szoktam belefutni, hogy időnként túlzottan szeretnék mindent elmagyarázni, illetve, hogy nem tudom, hogy mikor jön el az a pont, ahol már nem vár igazából választ a másik, és átmegy a beszélgetés udvariaskodásba, és néha olyan, mintha "marasztalásig maradnék".