Azt hiszem az az egyik nagy bajom, hogy nem tudom, hogy hol a határ, mikor kellene leállítanom magam, mikor nem vagyok még túl sok. Talán majd megtanulom ezt is felismerni, most még nem megy. Azt hiszem abba a problémába szoktam belefutni, hogy időnként túlzottan szeretnék mindent elmagyarázni, illetve, hogy nem tudom, hogy mikor jön el az a pont, ahol már nem vár igazából választ a másik, és átmegy a beszélgetés udvariaskodásba, és néha olyan, mintha "marasztalásig maradnék".
#899
2011.09.20. 09:15 I.O.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://vilaga.blog.hu/api/trackback/id/tr254836321
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
