A túráztam sorozat 4 napja valójában nem ért ott véget, hogy a sóbányát meglátogattuk. A tábor hivatalos záróünnepsége is azon a napon volt. A szokásos mindenkit megdicsérünk és kitüntetünk nagy plénum előtt rész után jött a szintén szokásos tombola sorsolás, mely a szokásostól eltérően ez egy maratoni húzás volt. Nagyjából két óra számhúzás után, amikor már tele volt az asztal az át nem vett ajándékokkal úgy gondolta a főszervező, hogy akkor szünetet tartunk. Na de ne szaladjak ennyire előre. Kezdjem ott, hogy úgy kezdődött a tombola húzás, hogy a főszervező, és egy személyben mindent intéző és más oda nem engedő konferanszié bejelentette, hogy pár perc technikai szünet, ugyanis nincsenek még itt a tombolaszámok. Aztán azok megérkeztek, és elkezdődött a húzás. Az előtte megtartott zárórendezvényből tudtuk, hogy összesen nagyjából ezren vagyunk, és szokásoknak megfelelően ezúttal is a regisztrációs sorszámunk lesz a tombola számunk. Szóval elkezdődött a húzás, és sorra húztak 1000 feletti sorszámot, mert azt is benne hagyták, és konferansziénk rendületlenül bemondta és ismételgette azokat, hátha véletlenül megérkezik az a nemlétező nyertes is. Szóval így telt el kb két óra, és már szinte üres lett a nézőtér, és akik mégis ott voltak azok is mindenféléről beszélgettek, és alig figyeltek. Ekkor látva az érdektelenséget, és a számhúzó gyerekek unottságát, valamint azt, hogy a számhúzó gyerekek közt már huszonévesek is vannak, bejelentette, hogy most abbahagyjuk a sorsolást, és akkor átadjuk az ajándékokat a kisgyerekeknek, akik számokat húztak. Azonban, hogy a tombola élmény teljes legyen számukra is a kisgyerekeknek kiosztottak egy tombolaszámot és elkezdtek újra húzni, ezúttal a nagyok húztak. Néhány részlet, hogy világos legyen, hogy ekkor miért mondták egyre többen azt, hogy hihetetlen ami itt folyik, és ez lassan rosszabb, mint egy kabaré jelenet. A gyerekek, akik korábban húztak javarészt még nem tudtak olvasni, és a tombolájukon számok voltak, amiket természetesen nem ismertek fel, így úgy zajlott a húzás, hogy kihúztak egy számot, majd bemondták, és utána valaki végignézte az összes kezét nyújtó gyereket és kiválasztotta közülük azt aki a felolvasott számot szorongatta, már ha volt ilyen, mert ezúttal is előfordult, hogy nem volt kiosztva a kihúzott sorszám. Majd amikor kissé kaotikusan, de azért sikeresen minden gyereknek odaadni az ajándékot visszatértünk a felnőttek tombolájához, és folytattuk a húzást. Közben már a felolvasó is nagyon unta már az egészet, így olyan pontos ajándékleírásokat kaptunk, mint vagy 10% kedvezményre jogosító vagy 10 lej összegű ajándékutalvány, hogy melyik, mondja meg a nyertes, vagy piros csomagolásban lévő valami, vagy egyszer autósnak máskor autónak nevezett ajándékcsomag vagy például az általam megnyert nyeremény, ami pontos  leírása az volt, hogy üveglógica, de a baseball sapka helyett is az összes fejfedő elnevezést sikerült felsorolnia, a legkevésbé odaillőt is felsorolva. Nagyjából még újabb másfél óra eltelt, mire elfogytak az ajándékok, de azért azt hozzá kell tenni, hogy nem azért tartott ilyen sokáig, mert olyan rengeteg volt az ajándék, habár nem volt kevés.

Egyébként szerintetek mi az üveglógica? Nem nagyon tudtuk elképzelni, hogy mi lehet ez, szóval amikor visszaértem vele mindenki azt nézegette, hogy mi is az igazából.