Egyre kevésbé zavaró az, amikor a tesóm finoman de mégiscsak következetesen elhárítja azt, hogy lássam a lakásukat. Most is például azzal, hogy ha csak azért mennék be holnap a városba, hogy felpróbáljam azt amit kértem, akkor nem szükséges, mert a feleségének jó a szemmértéke, és tuti jó rám. Így holnap nem megyek hozzájuk, majd hétfőn megkapom valahol, de kétlem, hogy náluk. Pedig múltkor, amikor együtt jöttünk vissza otthonról, azt hittem, megtört a "jég", mert a felesége mondta, hogy ha sokat kése a vonat, és lekésném a csatlakozásom, akkor menjek hozzájuk és aludjak náluk.
Ennek és a hasonló eseményeknek a tükrében nem érzem magamban az ingert, hogy megosszam velük melegségem, sőt az életem egyéb dolgait is csak mértékkel.
