Megváltozhat-e egy ember csak azért mert valaki azt akarja tőle? Ha igen akkor az a változás valódi, vagy csak a külvilágnak szól? Ha csak a külvilágnak szól, akkor az nem hazugság? Elvárhatja-e tőlünk bárki azt, hogy hazugságban éljünk csak azért hogy neki vagy valakinek jobban tessünk?

Lehet nem kéne ennyit tévét néznem, ha ilyen kérdéseken kezdek el gondolkodni.

A válaszom az, hogy igen, az ember változhat, valamennyit változik is az évek alatt, de bizonyos alapdolgokban nem változik, és szerintem nem is elvárható tőle, hogy meghazudtolja saját magát. Nem várható el, hogy a nap 24 órájában másoknak tetsző képet fessünk magunkról, ha valójában nem vagyunk olyanok. Nem mondom azt, hogy öntörvényűnek kell lenni, és azt sem, hogy úgy kell hajlongani, mint nád a szélben, valahol a kettő között kell megtalálni saját utunk, nem szabad meghasonulni.

Ha valaki ennél bővebb, és magvas gondolatokat várt volna válasz gyanánt, az nem jó helyen keresgél, de ezekre a kérdésekre véleményem szerint belülről érkeznek a válaszok, és nem kívülről kell őket beszerezni.