A karácsonyi hangulat az idén nem az igazi.

Egyrészt nincs olyan karácsonyi hangulat, mivel az idő inkább őszi, mintsem téli, hó még hírmondóban sincs, sőt, kifejezetten melegnek mondható az idő. Kinek lenne plusz 10 fokban karácsony váró hangulata?

Másrészt a karácsonyi díszítés is sokkal visszafogottabb a kirakatokban, boltokban, de még az utcákon is sokfelé, a vásárokon sincs különösebben tömeg csak a turisták által látogatott részeken maximum.

Ha az emberekre nézel, akkor sem látod az örömöt, az ünnepvárást, általában a gondterhelt, fáradt arcok néznek vissza. Ennek hátterében a pénztelenség, a bizonytalanság, a jövő által festett borús kép áll.

Nem volt ez mindig így, még néhány évvel ezelőtt is az emberek várták a karácsonyt, a hideg, és rossz idő ellenére általában boldogabbak voltak, ez mára kiveszni látszik. Az év vége nem a megpihenést hozza magával, hanem a változást, a stresszt, az erőltettet munkatempót, a munkahelyi konfliktusok kiéleződését.

Néhány éve még rengeteg képeslapot, és édességet kaptunk az ünnepek előtt a kollegáktól, manapság már az is csoda, ha véletlenül valaki ad valamit.

Visszakanyarodva a címhez, ma munka után kimentünk a karácsonyi vásárra forralt borozni, amit az idő úgy hálált meg, hogy elkezdett szakadni az eső, és egy idő után még a szél is feltámadt. Pedig mennyivel évszakhoz és ünnephez illő lett volna, ha nem az eső, hanem a hó szakad.

Lassan el kell kezdeni túllépni a hétköznapok gondjain, és ráhangolódni az ünnepre, hagyni, hogy az ünnep átjárja a szívet s lelket. Én azt kívánom, hogy a jövő hét már az ünnepi várakozás hangulatában teljen.