A világ, ahogy én látom

Nem annyira jó, amikor az ismerősöd "lecsapja" a kezedről valaki más, amikor az volt az előzetes terv, hogy egész úton beszélgetünk, ami végülis megvalósult, csak nem pont úgy, hiszen gyakorlatilag én leginkább csak hallgattam, ahogy beszélgetnek, mert a témában én nem voltam annyira érintett, mint ők, dehát ez van, amikor összetalálkozik két fan.

Nem annyira jó, amikor az ismerősöd "lecsapja" a kezedről valaki más, amikor az volt az előzetes terv, hogy egész úton beszélgetünk, ami végülis megvalósult, csak nem pont úgy, hiszen gyakorlatilag én leginkább csak hallgattam, ahogy beszélgetnek, mert a témában én nem voltam annyira érintett, mint ők, dehát ez van, amikor összetalálkozik két fan.

Az elmúlt négy nap nem telt éppen eseménytelenül. A program a szokásos volt, ami mindig is az évnek ezen szakában. Sajnos nem mondhatom azt, hogy ez csak egy pár órás röviden letudható temetőjárás, ugyanis három nap, három város, három sírkert. Ez a program így néz már ki legalább 10 éve. Hol vannak már azok a régi szép idők, amikor még az, hogy kilátogattunk a temetőbe nekem csak olyan volt, mint egy kellemes, ugyan kicsit hosszú séta egy szép parkban. A váradi Rulikovszki temető régi része tényleg olyan, mint egy park, a bejáratnál a névadó, a 1848/49-es szabadságharc hőse, akit a helyiek nemzetiségtől függetlenül szinte szentként tisztelnek, sírhalma mindig a legjobban kivilágított, minden alkalommal ott ég a legtöbb gyertya. Szóval a programot ebben a temetőben kezdtük, itt több rokonunk, többek közt az apai nagyszüleim vannak eltemetve. Másnap a dédszüleimhez vittük ki a még élő gyerekeit, a nagybátyám és a nagynénim, akik 80 év körüli koruk ellenére olyan aktívak, hogy az már szinte irigylésre méltó, de azért elkél a segítség a sírok rendbetételéhez, amit édesanyámmal mi ketten jelentünk ilyenkor. Ez a program a távolság miatt egy egész napos elfoglaltságot jelent, habár a helyi szokásoknak megfelelően itt van a legtöbb munka is a sírokkal, ugyanis itt valamennyi sírt virágokkal tűzdelnek tele, hacsak nincs lefedve, így itt mi is ezt tettük, ami azért nem két perces munka. A harmadik napon kimentünk abba a temetőbe, ahol a másik két nagyszülőm és édesapám nyugszik, ez van a legközelebb, és itt tudunk a leghamarabb körbeérni.

Azért a hétvégének voltak kellemesebb részei is, habár a szőlő préselés nem feltétlenül az, de azért sikerült jó pár liter mustot készítenünk. A hétvégéből kimaradt az, hogy kicsit sétálgassunk Váradon, de valamennyire kárpótol a kihagyott élményért, hogy pénteken délután a párommal sétálgattunk Pesten, így aztán végülis minden volt ebben a négy napban.

Az elmúlt négy nap nem telt éppen eseménytelenül. A program a szokásos volt, ami mindig is az évnek ezen szakában. Sajnos nem mondhatom azt, hogy ez csak egy pár órás röviden letudható temetőjárás, ugyanis három nap, három város, három sírkert. Ez a program így néz már ki legalább 10 éve. Hol vannak már azok a régi szép idők, amikor még az, hogy kilátogattunk a temetőbe nekem csak olyan volt, mint egy kellemes, ugyan kicsit hosszú séta egy szép parkban. A váradi Rulikovszki temető régi része tényleg olyan, mint egy park, a bejáratnál a névadó, a 1848/49-es szabadságharc hőse, akit a helyiek nemzetiségtől függetlenül szinte szentként tisztelnek, sírhalma mindig a legjobban kivilágított, minden alkalommal ott ég a legtöbb gyertya. Szóval a programot ebben a temetőben kezdtük, itt több rokonunk, többek közt az apai nagyszüleim vannak eltemetve. Másnap a dédszüleimhez vittük ki a még élő gyerekeit, a nagybátyám és a nagynénim, akik 80 év körüli koruk ellenére olyan aktívak, hogy az már szinte irigylésre méltó, de azért elkél a segítség a sírok rendbetételéhez, amit édesanyámmal mi ketten jelentünk ilyenkor. Ez a program a távolság miatt egy egész napos elfoglaltságot jelent, habár a helyi szokásoknak megfelelően itt van a legtöbb munka is a sírokkal, ugyanis itt valamennyi sírt virágokkal tűzdelnek tele, hacsak nincs lefedve, így itt mi is ezt tettük, ami azért nem két perces munka. A harmadik napon kimentünk abba a temetőbe, ahol a másik két nagyszülőm és édesapám nyugszik, ez van a legközelebb, és itt tudunk a leghamarabb körbeérni.

Azért a hétvégének voltak kellemesebb részei is, habár a szőlő préselés nem feltétlenül az, de azért sikerült jó pár liter mustot készítenünk. A hétvégéből kimaradt az, hogy kicsit sétálgassunk Váradon, de valamennyire kárpótol a kihagyott élményért, hogy pénteken délután a párommal sétálgattunk Pesten, így aztán végülis minden volt ebben a négy napban.

Az elmúlt négy nap nem telt éppen eseménytelenül. A program a szokásos volt, ami mindig is az évnek ezen szakában. Sajnos nem mondhatom azt, hogy ez csak egy pár órás röviden letudható temetőjárás, ugyanis három nap, három város, három sírkert. Ez a program így néz már ki legalább 10 éve. Hol vannak már azok a régi szép idők, amikor még az, hogy kilátogattunk a temetőbe nekem csak olyan volt, mint egy kellemes, ugyan kicsit hosszú séta egy szép parkban. A váradi Rulikovszki temető régi része tényleg olyan, mint egy park, a bejáratnál a névadó, a 1848/49-es szabadságharc hőse, akit a helyiek nemzetiségtől függetlenül szinte szentként tisztelnek, sírhalma mindig a legjobban kivilágított, minden alkalommal ott ég a legtöbb gyertya. Szóval a programot ebben a temetőben kezdtük, itt több rokonunk, többek közt az apai nagyszüleim vannak eltemetve. Másnap a dédszüleimhez vittük ki a még élő gyerekeit, a nagybátyám és a nagynénim, akik 80 év körüli koruk ellenére olyan aktívak, hogy az már szinte irigylésre méltó, de azért elkél a segítség a sírok rendbetételéhez, amit édesanyámmal mi ketten jelentünk ilyenkor. Ez a program a távolság miatt egy egész napos elfoglaltságot jelent, habár a helyi szokásoknak megfelelően itt van a legtöbb munka is a sírokkal, ugyanis itt valamennyi sírt virágokkal tűzdelnek tele, hacsak nincs lefedve, így itt mi is ezt tettük, ami azért nem két perces munka. A harmadik napon kimentünk abba a temetőbe, ahol a másik két nagyszülőm és édesapám nyugszik, ez van a legközelebb, és itt tudunk a leghamarabb körbeérni.

Azért a hétvégének voltak kellemesebb részei is, habár a szőlő préselés nem feltétlenül az, de azért sikerült jó pár liter mustot készítenünk. A hétvégéből kimaradt az, hogy kicsit sétálgassunk Váradon, de valamennyire kárpótol a kihagyott élményért, hogy pénteken délután a párommal sétálgattunk Pesten, így aztán végülis minden volt ebben a négy napban.

A minap egy ember a kenyérboltban dörmögött, és beszólt az eladónak, mert az megkérdezte tőle, hogy kér-e zacskót, és nem adott neki automatikusan. Azt mondta a fazon a kérdésre: majd a hónom alatt rejtegetem, amit vettem.

Én úgy felkaptam a vizet bunkóságán se perc alatt, hogy csak na. Amúgy meg én meg úgy hogy ő is hallja, mert még ott pakolt mondtam az eladónak, hogy kösz, nem kérek zacskót, hogy hátha felfogja, hogy nem olyan természetes az, hogy mindenki akar zacskót, és az csak kedves, hogy megkérdezi, és nem tukmál rám "szemétnek valót". Egyébként nem hiszem, hogy felfogott volna bármit is abból.

Aztán ma meg hallottam, ahogy a pirosra váltott lámpánál egy autós lehúzott ablakkal hangosan káromkodik, azt nem tudtam eldönteni, hogy a lámpának mondja a magáét, amiért az átváltott, vagy annak aki előtte még átfért a zöldön, de nagyon és hangosan mondta a magáét.

A minap egy ember a kenyérboltban dörmögött, és beszólt az eladónak, mert az megkérdezte tőle, hogy kér-e zacskót, és nem adott neki automatikusan. Azt mondta a fazon a kérdésre: majd a hónom alatt rejtegetem, amit vettem.

Én úgy felkaptam a vizet bunkóságán se perc alatt, hogy csak na. Amúgy meg én meg úgy hogy ő is hallja, mert még ott pakolt mondtam az eladónak, hogy kösz, nem kérek zacskót, hogy hátha felfogja, hogy nem olyan természetes az, hogy mindenki akar zacskót, és az csak kedves, hogy megkérdezi, és nem tukmál rám "szemétnek valót". Egyébként nem hiszem, hogy felfogott volna bármit is abból.

Aztán ma meg hallottam, ahogy a pirosra váltott lámpánál egy autós lehúzott ablakkal hangosan káromkodik, azt nem tudtam eldönteni, hogy a lámpának mondja a magáét, amiért az átváltott, vagy annak aki előtte még átfért a zöldön, de nagyon és hangosan mondta a magáét.

A minap egy ember a kenyérboltban dörmögött, és beszólt az eladónak, mert az megkérdezte tőle, hogy kér-e zacskót, és nem adott neki automatikusan. Azt mondta a fazon a kérdésre: majd a hónom alatt rejtegetem, amit vettem.

Én úgy felkaptam a vizet bunkóságán se perc alatt, hogy csak na. Amúgy meg én meg úgy hogy ő is hallja, mert még ott pakolt mondtam az eladónak, hogy kösz, nem kérek zacskót, hogy hátha felfogja, hogy nem olyan természetes az, hogy mindenki akar zacskót, és az csak kedves, hogy megkérdezi, és nem tukmál rám "szemétnek valót". Egyébként nem hiszem, hogy felfogott volna bármit is abból.

Aztán ma meg hallottam, ahogy a pirosra váltott lámpánál egy autós lehúzott ablakkal hangosan káromkodik, azt nem tudtam eldönteni, hogy a lámpának mondja a magáét, amiért az átváltott, vagy annak aki előtte még átfért a zöldön, de nagyon és hangosan mondta a magáét.

Ma egy különleges helyen láttam élőben fontos embereket, és tetszett az egész dolog. Nem volt olyan nagyon különleges, de egyedi, és élmény.

Ma egy különleges helyen láttam élőben fontos embereket, és tetszett az egész dolog. Nem volt olyan nagyon különleges, de egyedi, és élmény.