A világ, ahogy én látom

Ezzel

Ezzel

Holnap lesz egy csomó érdekes programmal az ország számtalan pontján.

Érdekes, hogy ez a program nem kap akkora nagy reklámot, ennek ellenére néhány helyen alig lehet megmozdulni akkora a tömeg, a limitált férőhelyes programokon már rég nem lehet helyet kapni. Vajon milyen lenne, ha igazán nagy reklámot kapna?

Holnap lesz egy csomó érdekes programmal az ország számtalan pontján.

Érdekes, hogy ez a program nem kap akkora nagy reklámot, ennek ellenére néhány helyen alig lehet megmozdulni akkora a tömeg, a limitált férőhelyes programokon már rég nem lehet helyet kapni. Vajon milyen lenne, ha igazán nagy reklámot kapna?

Szerintetek mennyire ért az az ember a telefonjához, aki miután kihangosította a készülékét továbbra is a kagylóba beszél? Hát az, aki a headsetten keresztül beszél, de a készüléket a szájához tartja, és erőteljes logikája segítségével a hangszóróba beszél?

Én javasolnám, hogy ezeknek az embereknek egy gyorstalpaló telefonhasználati oktatást kellene tartani.

Mondjuk az is tetszik, amikor valaki a vonaton vagy buszon bezárja a mellette lévő ablakot, hogy ne jöjjön rá a szél, úgy, hogy az előtte lévő 2-3-4 ablak is nyitva van, és mellesleg a mellette lévőből a levegő nem rá jön, hanem a mögötte ülőkre.  Vagy amikor  az előtér ajtaját a úgy nyitják ki, hogy a menetszél még véletlenül se abból az irányból fújjon, és még csodálkozik, hogy továbbra sincs levegő. Nem tudom, hogy ezek az emberek ennyire nem gondolkodnak vagy a fizika csak egy szó számukra.

Mai versenyzőnk pedig egy szőkeség, aki megfejtésként a Szerencsekerékben azt mondja: Sok hahó semmiért. Szóval hahó, szerinte ez a mű címe...

Szerintetek mennyire ért az az ember a telefonjához, aki miután kihangosította a készülékét továbbra is a kagylóba beszél? Hát az, aki a headsetten keresztül beszél, de a készüléket a szájához tartja, és erőteljes logikája segítségével a hangszóróba beszél?

Én javasolnám, hogy ezeknek az embereknek egy gyorstalpaló telefonhasználati oktatást kellene tartani.

Mondjuk az is tetszik, amikor valaki a vonaton vagy buszon bezárja a mellette lévő ablakot, hogy ne jöjjön rá a szél, úgy, hogy az előtte lévő 2-3-4 ablak is nyitva van, és mellesleg a mellette lévőből a levegő nem rá jön, hanem a mögötte ülőkre.  Vagy amikor  az előtér ajtaját a úgy nyitják ki, hogy a menetszél még véletlenül se abból az irányból fújjon, és még csodálkozik, hogy továbbra sincs levegő. Nem tudom, hogy ezek az emberek ennyire nem gondolkodnak vagy a fizika csak egy szó számukra.

Mai versenyzőnk pedig egy szőkeség, aki megfejtésként a Szerencsekerékben azt mondja: Sok hahó semmiért. Szóval hahó, szerinte ez a mű címe...

Abból milyen következtetést vonjak le a munkámra nézve, ha az egyik felettesem szinte azonnal válaszol, a másik pedig napokat ül, mielőtt válaszolna? Az egyiket bármikor el lehet érni ha szeretnénk megbeszélni vele valamit, a másikat szinte soha, és vissza se hív.

Abból milyen következtetést vonjak le a munkámra nézve, ha az egyik felettesem szinte azonnal válaszol, a másik pedig napokat ül, mielőtt válaszolna? Az egyiket bármikor el lehet érni ha szeretnénk megbeszélni vele valamit, a másikat szinte soha, és vissza se hív.

Azt hiszem az az egyik nagy bajom, hogy nem tudom, hogy hol a határ, mikor kellene leállítanom magam, mikor nem vagyok még túl sok. Talán majd megtanulom ezt is felismerni, most még nem megy. Azt hiszem abba a problémába szoktam belefutni, hogy időnként túlzottan szeretnék mindent elmagyarázni, illetve, hogy nem tudom, hogy mikor jön el az a pont, ahol már nem vár igazából választ a másik, és átmegy a beszélgetés udvariaskodásba, és néha olyan, mintha "marasztalásig maradnék".

Azt hiszem az az egyik nagy bajom, hogy nem tudom, hogy hol a határ, mikor kellene leállítanom magam, mikor nem vagyok még túl sok. Talán majd megtanulom ezt is felismerni, most még nem megy. Azt hiszem abba a problémába szoktam belefutni, hogy időnként túlzottan szeretnék mindent elmagyarázni, illetve, hogy nem tudom, hogy mikor jön el az a pont, ahol már nem vár igazából választ a másik, és átmegy a beszélgetés udvariaskodásba, és néha olyan, mintha "marasztalásig maradnék".