A világ, ahogy én látom

Tegnap olvastam egy ismerősnél az fb-n, hogy mennyire örül, mert élete első Tankcsapda koncertjén rész tudott venni a Szigeten. Hát, ahol én nőttem fel, ott csak az nem volt Tankcsapda koncerten, aki nem akar menni, ugyanis évente legalább egyszer koncerteznek nálunk, ráadásul mi olyan közel lakunk a koncertjeik helyszínéhez, hogy ki se kell mennem, ahhoz, hogy halljam, néha még zárt ajtók mögött is jól hallok mindent.

Egyébként a közelünkben bárkit kérdeztem, senki nem jött lázba a Virágkarnevál szó hallatán, pedig egyébként nem rossz dolog, de nálunk az olyan, mintha egy pesti azt mondaná, hogy kimegyek a Duna-partra. Nagyjából nem is lelsz olyan embert, aki legalább egyszer ne látta volna már, és általában ezzel meg is van elégedve, mert akkora a tömeg, és a zsúfoltság, hogy inkább kihagyja.

Nálunk miért nem tudnak így örülni az emberek a hónak, esőnek, vagy bárminek?

Havazás Új-Zélandon.

Ezt a dalt egy műsor reklámjában hallom nap mint nap, és most rákerestem, hogy tulajdonképpen mit is hallok. Hát ezt:

Én szoktam így járni, hogy hallok egy számot, és megállapítom, hogy ismerős és tetszik is, de nem tudom mi az, és megpróbálok rákeresni, vagy sikerül, vagy nem, most sikerült.

-Szia Te is a bölcsészszakra jársz?
-Nem, csak elbambultam.

Voltunk ma a dizájn vásáron, reggel a kezdés táján jártunk ott, és kétszer is végigsétáltunk, hogy lássuk az újonnan kirakott dolgokat, de azt kell, hogy mondjam, nem az volt ez a vásár, mint amire számítottam. Egyáltalán nem tartom magam célközönségének, mert az ott kirakott dolgok szinte kivétel nélkül női holmik voltak, női ékszer, női ruha, női táska, minden annyira női, hogy még csak uninak se lehetett nevezni. Szóval teljesen más volt, mint amire számítottam. Azt gondoltuk, hogy talán látunk majd egy két érdekes tárgyat, amit a lakásba talán meg lehet venni, de nem. Láttunk egy két ötletes ruhadarabot, de persze azok is nőiek voltak. Érdekes, hogy senki nem érezte úgy, hogy valamivel a férfiakat is meg lehetne célozni, pedig az Erzsébet téren azért pasik is előfordulnak.

Az utóbbi napokban megint állandóan a magánnyugdíjpénztárakról van szó, és arról, hogy melyik mennyit nem fizet, melyiknek ment rosszabbul a pénzeinkkel bánás, stb. Reggelente a rádióban Balázs azt harsogja, hogy az a magánnyugdíjpénztár, amelyben én is voltam nem fizet semmit, hát mondjuk én ezt cáfolom, mert én kaptam, nem is rossz reálhozamot értek el, mert a befizetéseim (vagyis amit utánam fizetett a cég) 10%-ot kamatoztak, és annak az 1/3-át meg is kaptam reálhozamként, ami szerintem legalábbis egyáltalán nem rossz arány. És ha meg azt vesszük, hogy ezért tulajdonképpen nem csináltam semmi pluszt, akkor meg pláne. Ha nem lett volna magánnyugdíjpénztár, akkor ez a reálhozam sincs. Engem már kifejezetten idegesít ez az állandó elégedetlenség, hogy egyeseknek semmi sem jó.

Valahogy a zöldségesek és a piacok is olyan üresek, alig van bennük árú, nem értem, hogy hogy lehet ez a nyár közepén, amikor egy csomó zöldségnek és gyümölcsnek van szezonja?

Otthon (Erdélyben) a piacok tömve vannak árukkal, van minden, ami csak szem-száj ingere, itt még a nagy pesti csarnokokban is kicsi a választék, pedig látszólag ott sok minden van, de csak látszólag.

Mások szerint szürke, én színesnek látom.

You don't have to be perfect to be perfect parent.

Nem kell, hogy tökéletes légy, ahhoz, hogy tökéletes szülő légy.

Miért tartják azt furcsának, hogyha két férfi összeköltözik, még akkor is, ha köztudottan mindkettő hetero, és nagy nőcsábász hírében állnak (persze lehet ez utóbbival meg is válaszoltam a kérdést), és miért sokkal kevésbé furcsa, sőt már normális, ha két nő teszi ugyanezt?