A világ, ahogy én látom

Ma ugye, mint azt tudjuk, teljes holdfogyatkozás van, amit én szerettem volna megnézni, csak az az aprócska problémám van, hogy nem találom sehol a hold helyét, jó volna, ha meg lenne világítva, hogy na amúgy itt kéne látnod a holdat, de most pont nincs itt. Egy nagy felírat, hogy ez itt a hold helye, de sebaj, majd amikor előbukkan, akkor megnézem, hogy hol nem láttam előtte. Amúgy a napfogyatkozás látványosabb volt, mert az legalább nappal volt, és észrevettük, hogy sötét lett, de ha amúgyis sötét van, akkor nehezebb felfedezni, hogy még sötétebb van, és mivel nem világít semmi, így nem látszik, hogy nem világít, vagyis látszik, hisz nem látszik. Olvastam, hogy lehet majd látni az űrállomást is, csak azt nem tudom, hogy majd hogy, ha a Holdat sem találom, hogy fogom majd megtalálni azt a Holdhoz képest pici űrállomást!

Friss: egyébként most, hogy már megjelent a Hold, rájöttem, hogy nem csoda, hogy nem láttam, mert nem is jó helyen nem láttam, ugyanis rossz helyen kerestem.

Az utóbbi időben észrevettem, hogy már a kocsiknak sem jelent egyértelműen tilost a piros lámpa, ugyanis kétszer is láttam átmenni kocsit úgy a piroson, hogy a zebrán már gyalogos is átment, de még piros volt, nem jött másik gyalogos, gondolta akkor mehet. Egy másik alkalommal meg a 4 sávos úton vagy fél tucat kocsit kikerülve ment át egy terepjárós a piros lámpán. Biztos úgy gondolta az őrá, mivel nagy kocsival van, nem vonatkozik. Szóval figyeljetek oda, mert már nem biztos, hogy a piros felől nem jön kocsi! Szomorú...

biztass

Nem is értem miért érzem ma magam kissé zizinek, amikor vasárnap este miután végignéztem a forma1-et, a szünet alatt még mic-t is sütöttünk, megnéztem az Édes november című filmet, ami eleve fél kettő után ért véget, és nem volt annyira vidám, a happy end is elmaradt, így még kellett valami levezető, ami olyan kései órán már nehézkes, így sikerült egy Trianonról szóló beszélgetést néznem még kettőig, mert az aztán olyan vidám téma... És tegnap este is a Büszkeség és balítéletet néztem éjjel egyig, mert ugye akkor lett vége. Aztán ugye aludtam olyan 5 órát, így frissen és üdén ébredtem, és mentem dolgozni.
Mondjuk tegnap este nem voltam álmos, vicces, hogy elég egy alkalom is, hogy eltolódjon a bioritmusom.

Délután egy ismerősünk volt látogatóban nálunk, és ahogy beszélgettünk, ahogy azt szinte valamennyi találkozásunk alkalmával, ezúttal is megjegyezte, hogy milyen kár, hogy én ilyen messze dolgozom és lakok, és ilyen keveset vagyok itthon, mert ő úgy szeret velem beszélgetni, és akkor és olyan jó volna velem beülni egy kávézóba, vagy elmenni erre meg arra. Meg is kérdezte, hogy nem akarok-e visszajönni erre, itt keresni munkát. Én hallgattam, nem akartam mondani, hogy nem, ide vissza én nem szeretnék jönni, csak annyit mondtam, hogy nekem erre nem nagyon vannak ismerőseim, barátaim, és azt csak hozzágondoltam, hogy nekem nem csak a munkám van messze innen, de a párom is. Közben csak csendben súgtam oda anyunak, hogy én nem szeretnék ide visszajönni, amire az volt a válasza, hogy ne is, ha akarok mozdulni, akkor csak nyugatra, ide vissza ne. Hát igen, itt nincsenek lehetőségek, és az itteni mentalitás sem a legjobb.

Egyébként vajon azért jön ki velem olyan jól édesanyám barátnője, mert meleg vagyok? Vagy ettől teljesen függetlenül? Vajon akkor is szeretné, hogy visszajöjjek ide, ha tudná, hogy meleg vagyok? Tudom róla, hogy hitére hivatkozva elítéli a homoszexualitást. Egyvalami azonban tény, hogy szereti kikérni a véleményem, és szeret velem mindenféléről beszélgetni.

Régi szép idők, amikor még nem tudtam mi a különbség az msn és az sms között, nekem mindkettő csak 3 betű volt, amit jól össze is tudtam keverni, pedig akkor már kezdtem használni az egyiket.

Most délután a Deákon a két metró közötti átjáróban az egyik mozgólépcső nem működött, így a lefelé menőknek gyalogolnia kellett, amit olyan viccesnek találtam, hogy alig bírtam ki, hogy hangosan fel ne nevessek, szerintem így is feltűnően vidáman érkeztem fel. Persze mondjuk nekem nem kellett lépkedni az álló mozgólépcsőn. De olyan vicces, ahogy a tömeg egyszerre hullámzik le fel, mert egyszerre lépnek egy következő lépcsőfokra.

Ami közben eszembe jutott az, hogy olyan vicces lenne, ha egyik nap az egyik oldalt csak felfelé a másik oldalt csak lefelé mennének a mozgólépcsők a hármas metrónál, mennyi ember lepődne meg. Még kandikamerának is jó volna:)

Valahogy ez a dallam sikeresen belopta magát az agyamba:

Egyébként szerintem a két csaj hasonlít annyira egymásra, hogy akár testvérek is lehetnének, nem?

Eszembe jutott egy roppant izgalmas elég hosszú szó, melyet nem is tudom miért jegyeztem meg, elvégre nem mondhatnám, hogy túl sűrűn használom, értelmes mondatkörnyezetben meg aztán végkép nem. Ez a szó nem más, mint az empíriokriticizmus. Ugye milyen egyszerű? És milyen gyakran mondunk vele mondatot!

Neked is van ilyen "értelmes" szavad, amely ismeretének hasznosságát nem igazán érzet?