A világ, ahogy én látom

Olvastam SPF-nél a vadászrepülőkről, és nekem arról az jutott eszembe, hogy volt egy időszak, amikor rendszeresen járkáltak felettünk a vadászgépek, pedig a közelben sem volt bázis. Védték a légterünk, őrizték a határunk. Emlékszik rá valaki? Akkoriban nem éreztük magunk olyan nagyon biztonságban, pedig a háború elég messze volt tőlünk, csak éppen mi is a hátár mentén voltunk, igaz egy másik határ mentén. Elég félelmetes érzés volt ami azt illeti, legalábbis eleinte. Ez az oka, hogy habár tetszenek a gépek, annyira mégsem tölt el jó érzéssel, ha látom elhaladni őket.

Volt még ennél is korábban egy másik időszak is, amikor mondhatni készültség volt felénk, mindenki a tévét nézte a friss hírek miatt, a kórház készenlétben, hogy ha kellene akkor tudjon nagy mennyiségű beteget fogadni, akiket vonattal hoztak volna. Azért gondoljatok csak bele, nem túl kellemes érzés, még akkor sem, ha tudod, hogy az egy másik ország, és elvileg hozzánk nem érhet át a dolog.

Szóval az elmúlt 20 évben kétszer is volt olyan, hogy csak néhány kmre a határtól bombáztak, lőttek, és ez közvetlenül is kihatott ránk, a mi szürke kis hétköznapjainkra. Valahogy nem vágyom rá, hogy újra ilyen legyen.

Kis kárpótlás a szótlanságért cserébe:

.         Magyarországon azért ilyen lassú a vasúti közlekedés, mert meg kell őriznünk a nagy ország látszatát!

.         A nők többnyire tudják, mit akarnak. De nem mindig tudják, mikor akarják.

.         Az őrült abban különbözik a többi embertől, hogy csak egy rögeszméje van, míg a többinek egy egész rakás.

.         A siker titka az őszinteség, ha már ezt is színlelni tudod, befutottál.

.         A legjobb barátom és én olyanok vagyunk, mint két testvér - Káin és Ábel.

.         Valahol a lelke mélyén minden ember jó. Csak sajnos vannak nagyon mélylelkű emberek.

.         Viszontszerelem az, ha te szeretsz engem, én viszont mást.

.         A feleség olyan, mint a monokli. Elegáns viselet, de nélküle jobban lát az ember.

.           A lehetőség mindig nagyobb, mikor eltűnik, mint amikor érkezik.

.      Hol tanulták meg az anyukák mindazokat a dolgokat, amiktől úgy féltik a lányaikat?

.      Megfogadtam, hogy nem zabálok és nem vedelek, és tizennégy nap alatt leadtam két hetet.

Ahogy mondani szokták: Sötét Bihar. Kár, hogy ez a mondás nem igazán alaptalan.

Tényleg, van olyan is, hogy jaaaj - egy pár másodperces gondolkodási szünet aztán így folytatódik: ezt nem értem.

Azt mondták tegnap, hogy ma rossz idő lesz, és én meg hittem nekik, ezért reggel hosszú nadrágban indultam neki. Aztán már fél kilenckor hőség volt, rajtam kívül gyakorlatilag mindenki rövidnadrágban, az égen pedig csak egy két bárányfelhő lehet látni. Szóval nem mintha különösebben hiányozna a rossz idő, de az előrejelzésnek ezek szerint most sem lehet hinni. Nehéz szakma időjárásjósnak lenni, de azért ki gondolná, hogy ennyire nem megy az előrejelzés, pedig régebben jobban beletrafáltak.

Gondolom persze nem mindegy, hogy hol nézünk utána. Van megbízható előrejelzőtök? A térd, fej meg ilyesmi nem ér, olyan kell, amit én is tudok használni! A rádió, amit napközben hallgatunk például csak annyira vállalkozik, hogy megmondja abban a pillanatban éppen milyen idő van, de azzal sokra nem megyek, mert azt én is látom, ha kinézek az ablakon.

Az olyan ciki, amikor az ember összetéveszt valakit valakivel, és rossz embernek kezd el magyarázni, aki feltehetően azt gondolja közben, hogy hát ez sem normális, miket hord itt össze. Hát ma én is jártam így, ráadásul akinek elkezdtem beszélni az nem egy idegen volt. Nem tudom eldönteni, hogy ez még kellemetlenebbé teszi a szitut vagy sem, habár ebből így könnyebb volt kihátrálni, mert volt más közös témánk, és váltottunk, és akár az is lehet, hogy csak gondolkodóba esett, hogy miről is beszéltem, mert mivel egy ebédkihordó futár üzenetét adtam át, így még akár azt is hihette, hogy egy olyan emberről beszéltem, aki már neki is hozott ki kaját. Nagyon ügyesen céget nem említettem. A ciki csak az, hogy nekem az egész, hogy mellétrafáltam csak azután esett le, hogy elköszöntünk.

Tegnap, vagyis tegnap előtt láttam egy részletet, melyben egy nő, azután, hogy mindenkit kiosztott, hogy milyen sznobok, hogy már dohányozni sem lehet egy partin kiesett a nyitott ablakon egy toronyházból. Az jutott eszembe, hogy ennek a jelenetnek a végére odarakva, hogy a dohányzás súlyosan károsítja az Ön egészségét igazán jó dohányzás elleni reklámfilmet lehetne csinálni. A jelenet kissé morbid, ugyanakkor humor is volt benne, és habár nyilván ez túlzás, mégis felhívja a figyelmet a lényegre.

A gondolataim cikáznak jobbról balra, így jutottam el oda is, hogy mennyivel másabb a testvéri kötelék, ha a testvérek nap mint nap találkoznak, mintha csak ritkán látják egymást. Ez nem jelenti azt, hogy nem szeretnék egymást, csak nem olyan belsőséges a kapcsolatuk, persze hogy is lehetne. Elnézve unokatesómékat, akik minden buliba együtt mennek, rengeteg közös barátjuk van, és minket tesómmal, hát ég és föld a kettő. Nekünk nincsenek közös barátaink, viszont ahhoz hasonlítunk éppen eléggé egymásra, hogy ha egyikünk régi ismerőse a másikkal találkozik az össze tudjon minket keverni. Nem járunk közösen bulikba, és mivel ő már házas, így már különösebben nem is szervezünk közös programokat, csak találkozunk (remélem ez itt azért elég érthető). Na szóval jelentős a különbség, ami betudható annak, hogy mi korábban "elszakadtunk" egymástól a suli miatt, mint ők. Mi tulajdonképpen már több, mint 10 éve, hogy nem lakunk egy fedél alatt úgy igazán, és mivel mindketten fiúk vagyunk, így kapcsolatunk is fiúsan visszafogott. Szerintem teljesen más eleve két lánytestvér, de akár vegyes testvérpár kapcsolata, mint két fivéré. Ti hogy vagytok a testvéretekkel? Vele osztjátok meg titkaitok?

Hajrá Alíz, hajrá!!!:)

Mindjárt itt van a döntője az Éden hotelnek, és igazából azok közül akik bent vannak én Alíznak adnám a fődíjat legszívesebben. Hogy miért? Mert úgy gondolom, hogy elég sokat volt kénytelen küzdeni azért, hogy eljusson a döntőig, és nem is volt olyan könnyű dolga, a többiek zökkenőmentesebben jutottak el idáig, végig magára volt utalva.

Idén már jó ideje lehet friss epret kapni, és most már megjelentek a piacon a magyar termések is. Nem tudom mennyire figyeltétek meg, hogy ez mit vont maga után, ha nem, akkor én most elmesélem.

Már valamikor márciusban megjelentek az eprek a piacon, de akkor azok még mind importból származtak, eleinte elég drágák is voltak, de aztán ahogy egyre több és több lett a standokon az árak is szépen elkezdtek csökkenni, eljutva odáig, hogy már 500-600 forintért is lehetett epret kapni. Az idő előrehaladtával megjelentek az első úttörő magyar eprek is, volt olyan amikor 4000 forintért kínálták őket. El nem tudom képzelni, hogy megvegyem a 4000 forintos epret, csak azért, mert rá van írva a táblára az ár mellé, hogy magyar eper, főleg úgy, hogy ugyanazon a standon ott van a külföldi is 800 forintért kilónként, de biztos volt aki megvette ennyiért is, habár szerintem nem tudhat olyat az az eper, amiért annyival többet érne a másiknál (hacsak nincsenek aranyból a magjai). Aztán persze a magyar eper ára is csökkent, és az utóbbi hetekben eljutottunk odáig, hogy az is csak 700-800 forint, de közben eltűnt a piacról az olcsóbb külföldi eper. Amit én nem értek meg, az az, hogy nem tudjuk olcsóbban adni a magyar epret, mint a külföldit, amikor azt még csak nem is kell átutaztatni a fél világon, hanem megterem itt a sarki kertben. Ha mi tényleg képtelenek vagyunk olcsóbban megtermelni, mint a világ más részein, akkor nem kellene talán elmenni, és megnézni, hogy mi az ő titkuk, és aztán azt alkalmazni itthon is?

Engem nem győz meg az a válasz, hogy mert nem lehet olyan olcsón minőséget előállítani, mert mindannyian jól tudjuk, hogy de igen, lehet. Megaztán egy tő eper az egy tő eper, bárhol is vagyunk, és ne mondja nekem senki, hogy az importnál nem tudjuk mivel fújták le és fel őket, mert a hazainál sem tudjuk, és a hazai termelőkről sem tudom elképzelni, hogy a finomabb termés érdekében esti mesét mondtak volna az epreknek.

Szóval csak annyit lehet látni, hogy az eper szezon kellős közepén a hazai eper még mindig drágább, mint a külföldi volt a szezon előtt.

Friss infó: Ma már eljutottunk odáig, hogy 400-500 Ft lett az eper a piacon.