A világ, ahogy én látom

Fura azt hallani, hogy az egyetemem lehet meg fog szűnni, és nem azért mert olyan gyenge diplomát adna, vagy rossz volna a híre, épp az ellenkezője igaz rá.

Összességében, akár milyen is a dalfesztivál, vagy legalábbis annak a vízhangja, én azért szívesen dolgoznék a szervezésében, lebonyolításában, mert az olyan érdekes lehet.

Az időjós kő:

Ha a kő vizes: esik.

Ha a kő száraz: nem esik!

Ha árnyékot vet a földre: süt a nap.

Ha fehér a teteje: havazik.

Ha nem látod a követ: köd van (és nem ellopták!)

Ha inog a kő: szeles az idő.

Ha fel le ugrál a kő: földrengés van

Ha eltűnt a kő: tornádó!

A lecsüngő váll azért nem praktikus, mert arról leesik a táska.

A második elődöntő tovább jutóival egy kicsit lemaradtam, mármint ami az ide való kiírását illeti. Csütörtökön már olyan fáradt voltam, hogy nem volt energiám ide bármit is írni, tegnap dettó, így maradt mára. Szóval a továbbjutók most amolyan ráhangolók is lehetnek a ma esti döntőre, ahol egyébként Kati az ötödik lesz.

Akik pedig csütörtökön továbbjutottak: Észtország, Románia, Moldova, Írország, Bosznia-Hercegovina, Dánia, Ausztria, Ukrajna, Szlovénia és Svédország.

Szerintem az írek akár a végső győzelemre is esélyesek, olyanok voltak, mint két kis enegriabomba, akiket felhúztak és nem lehet lelőni se őket:)

Update: Az idei nyertes dal: Ell&Nikki - Running scared

Ma sikerült új élménnyel bővíteni eddigi repertoárom ami a vonatozást illeti. Az történt ugyanis, hogy elfelejtett megállni a vonat azon az állomáson, ahol le kellett volna szállnom. A szép az egészbe, hogy ha itt nem áll meg, akkor már csak a következő településen van újabb állomás. Lassított ugyan, de mentünk tovább, már kezdtünk lemondani arról, hogy le tudunk szállni úgy, hogy ne kelljen visszavonatozni egy megállót, amikor végre a puszta közepén meg nem állt. Aztán vártunk arra, hogy ki lehessen nyitni valamelyik oldalt az ajtót, míg végülis a peronhoz képest másik oldalt kinyitotta, és leszállhattunk bele a bozótosba. Mi gyalogolhattunk a mezőn vissza a városba, akik meg fel akartak szállni, azok meg gyalogoltak az állomásról a vonat után. Az egész számomra igen vicces volt, habár mások nem fogták ennyire mulatságosnak fel az egészet. Az utazás is csak vagy 5 perccel lett nekünk hosszabb, mint normálisan, mert annál többet nem kellett várni és gyalogolni, de azoknak akik mentek tovább valószínű tovább tartott, mert bevárták, míg mindenki aki akart fel tudott szállni, és le ott a mezőn a töltés tetején.

Szóval az ember mindig újabb élményekkel gazdagodik.:)

Ma természetesen szóba került a dalfesztivál, és amellett, hogy megállapítottuk, hogy tök ciki a szervezőkre nézve, hogy a kommentátorok kénytelenek voltak mobiltelefonon beszélni majd egy órán át, mert a technika bemondta az unalmast a helyszínen, kielemeztük a továbbjutókat is, hogy kinek mi tetszett. Megállapítottuk, hogy a görög és az izlandi továbbjutás mindannyiunk számára érthetetlen volt, és jelenleg még egyetlen egy olyan dal sincs, amelyre azt mondanánk, hogy örülnénk, ha az nyerne.

A majdani nyertes latolgatása közben szóba került az is, hogy biztos meg van ez az egész bundázva, így nyilván esélytelen a magyar dal a végső győzelemre. Ezzel én nem értek egyet, nem azzal, hogy esélytelen a győzelemre, mert azért nem gondolom, hogy meg fogja nyerni, de nem azért, mert meg van az egész bundázva. A bunda mellett hozták fel érvként, hogy idén Németország, tavaly meg Norvégia nyert, amikor ellenpontnak szóba jött, hogy előtte volt orosz, és szerb győzelem is, akkor abban politikai játszmát sejtettek a háttérben. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy minden mögött csak az összeesküvést látják a magyarok, ez már beteges! Mégis miért kellene már előre lezsírozni mindent egy ilyen nemzetközi nagy hagyományokkal rendelkező eseményen? Nyilván az Oscar díjat is már most tudjuk, hogy ki fogja jövőre meg azután is megnyerni, és majd próbálnak írni valami használható forgatókönyvet, hogy azért ne legyen olyan feltűnő. Na szóval ez akkora marhaság!

Egyébként sokszor hallottam már felhozni érvként a dalfesztivál ellen, hogy egy Németországgal szemben nekünk esélyünk sincs a szavazáson, mert ott sokkal többen laknak mint nálunk. Az, hogy ott többen laknak igaz is, de 80millió német szavazat ezen a versenyen egy dekával sem ér többet, mint 10millió magyar, hiszen az ő szavazataikat külön számolják össze, a mieinket megint külön, és az ott győztes dal ugyanúgy 10 pontot kap, mint az itt győztes dal, nem baj, hogy ott esetleg 10 millió szavazatot kapott, míg nálunk csak fél milliót. Egyébként ez a megállapítás megint abból adódik, hogy elhisszük, hogy mi egy kicsi ország vagyunk valahol a világ végén, ami azért jobb, ha tudjuk, hogy nem igaz, a közel 10 milliós lakossággal a középmezőnyben vagyunk, és akár mennyire is rossz nekünk itt szerintünk, még mindig a világ felső tízezrének vagyunk tagjai, ezt nem szabadna elfelejtenünk.

Ezen a versenyen egyébként sokkal nagyobb szerepe van annak, hogy mely ország mely országokkal szimpatizál, vagyis pontosabban, hogy a lakosság hogy áll a többi versenyző ország népéhez. Mi a véleménye másoknak rólunk? Az biztos, hogy saját magunknak saját magunkról rossz véleményünk van.

Első elődöntő indul most, amelyben Wolf Kati is megmérettetik, szóval ma este drukkolhatunk neki!

Kiegészítés: Továbbjutott Wolf Kati, így szombaton újra drukkolhatunk neki. Rajta kívül még néhány olyan is, aki nekem speciel nem nyerte el a tetszésem, és kiesett néhány olyan is, akit viszont szívesen hallgattam volna meg ismét. A továbbjutók a következők: Svájc, Oroszország, Litvánia, Magyarország, Szerbia, Görögország, Azerbajdzsán, Grúzia, Finnország, és Izland.

A napokban felreppent a hír, miszerint be akarják vezetni a 6 vagy akár hét napos munkahetet. Erre csak azt tudom mondani, hogy most ugye csak vicc???

Attól marhára nem lenne hatékonyabb a gazdaságunk, ha az emberek heti hét napot dolgoznának egész éven át, s kivehetnének max 20 nap szabit, viszont nyilván roppant versenyképesek lennénk a szomszédos országokhoz képest, ahol a fizetések magasabbak, és heti csak 40 órát dolgoznak azok a galád munkavállalók, bezzeg mi, mi heti akár 60 órát is a munkahelyen ülünk. És ez a különbség, ők 40 órát dolgoznak, mi meg 60 lennénk bent, de lehet, hogy ebből már csak fáradságból, és dacból is csak olyan 30-cat dolgoznánk vagy még annyit sem.

Szerintem ösztönözni lehet a kedves dolgozót a hatékonyabb munkavégzésre, de pozitív módon, és nem az őt negatívan érintő intézkedésekkel.

Ez egy újabb kellemes dallam, amit mostanában hallani szoktam, egy szép szerelmes duett:

The best thing about me is you by Ricky Martin:

És ha megkérdik mondj igent:) Adj egy esélyt és reméld a legjobbat.