A világ, ahogy én látom

Ma munkából kijöve az jutott eszembe, hogy kiszabadultam a bezártságból, vissza a valóságba, mert az utcán rengeteg ember jött ment és egy csomó impulzus ért az ingerszegény munkahelyi környezet után.

Jön a szeptember, és ez még mindig fura nekem, ilyenkor, és ez a mostani idő csak rátesz még egy lapáttal, szembesülök azzal, hogy egy csomó ember számára új élet kezdődik, újra iskolaszezon van, és nekem meg semmi extra nincs, nem megyek iskolába, és a munka is ugyanolyan mint…

Kissé nyűgös vagyok, és ez az idő nem használ a dolognak, nem lesz tőle jobb kedvem, és igazából most nem is tudom magam mivel jobb kedvre deríteni, habár különösebben rossz kedvem sincs, inkább csak a fejem fáj, és úgy érzem magam, mint a kisgyerek, amikor elveszik tőle egyik…

Furcsa dolog belegondolni abba, hogy milyen érzés lehet az, amikor megtudod, hogy a gyerekedet felveszik a középiskolába/egyetemre/munkába, és elkerül otthonról, már csak hétvégente fogsz vele találkozni, furcsa, mert amikor te vagy a gyerek, akkor is átéled ezt, de akkor téged…

Irigy vagyok, irigykedem azokra, akik együtt laknak a párjukkal, irigy, mert nekik lehetőségük van esténként összebújni, egymás ölében fekve nézni a filmet a tévében, vagy csak beszélgetni elalvás előtt a sötétben. Irigylem azt, hogy amikor hazaérsz otthon vár valaki, vagy te…

Tök jó érzés, amikor a párod már egy sziából a telefonban meg tudja állapítani, hogy milyen kedved van.

Lehet, egy kicsit, még mindig nem vagyok az a típus, aki mindent elfogad, de azért az sem, aki kimegy az utcára randalírozni, leginkább csak dünnyögök, és a környezetemben lévőknek mondom el a véleményem. Lehet a csillagjegyem alapján is van bennem ez az újítási vágy, no meg…

Tegnap hallottam a hírekben, hogy most a kormányhivatalokban sem kell öltönyben és kosztümben járni, a nők nem kell harisnyát hordjanak, lehetnek nyitott cipőben és hordhatnak rövid szoknyát, a férfiak meg nem kell zakót és nyakkendőt hordaniuk. Csak nekem tűnik úgy, hogy ez egy…

Néhány évvel ezelőtt, amikor tanultam az idegenvezetést nagyon élveztem, főleg azt, amikor volt sikerélményem. Debrecen főterén beszéltem - mert éppen rajtam volt a sor -  az osztálynak, és arra lettem figyelmes, hogy egyre több ember áll meg és figyel oda, hallgat figyelmesen,…

Ezt a verset egy levélben kaptam, és olyan szépnek és szomorúnak és meghatónak éreztem, annyira megfogott, hogy úgy gondoltam leírom ide. A szerzője ismeretlen. Gondolom az efféle bejegyzésekért tűnök lánynak. Szóval íme a költemény: Egyedül ültem le olvasni a…